A virágok szépsége megörvendeztet, látványuk elkápráztat, megszínesíti életünket. A virág a szerelem ősi szimbóluma, mivel a porzó és a bibe a férfi és a nő együttesét és összetartozását jelképezik. Emellett utalhatnak szüzességre, szemérmességre, hűségre, hervadásra, elmúlásra, halálra, gyászra is. A piros virág a felkelő Napot, a szenvedélyeket, a fehér a tisztaságot, az ártatlanságot szimbolizálja,A virágok az ünnepek, vallási és gyászszertartások világszerte elterjedt díszítőelemei. A földből kinövő, és az ég felé tartó virágok a világmindenséget jelenítik meg, a négy elemet: a földet, a levegőt, a növekedésükhöz szükséges vizet és a Nap tüzes melegét példázzák.

A virágok színük, alakjuk, felépítésűk végtelen kombinációja, a hozzájuk fűződő szimbólumok sokasága, gyógyhatásuk széles spektruma, felhasználásuk, kifejezőképességük és az élővilágban játszott szerepük alapján rendkívül sokfélék.

A hóvirág a reményt és Szűz Mária szűzies tisztaságát; a gyöngyvirág Mária jóságát, szeplőtelen fogantatását; az ibolya szerénységét; a szarkaláb könnyeit jelzi; az aloé egyszeri virágzásával ugyancsak Szűz Mária egyik jelképe. A ciklámen színe Szűz Mária véréhez hasonlatos. A kamillát, a mályvát és a zsályát Mária lelki gyógyító erejével hozzák összefüggésbe.

Az angyalgyökér két egymásba fonódó levele közül előbújó virágzata, a szentháromságot formázza. Hasonló jelentése van az ibolyával rokon árvácskának is, bár a néphagyomány másként értelmezi, az árvácska alsó, sárga szirmai a mostohát, a két tarka középső szirom a lányait, a két felső, ibolyaszínű szirma pedig a két árvát jelképezi. A fűszeres illatú rozmaring a néphit szerint a lányok tisztaságát, az esküvői szertartáson viselt rozmaringág az életre szóló hűséget jeleníti meg. A bazsalikom gyűlöletet; a szúrós bogáncs sértettséget, zárkózottságot; a salamonpecsétje titoktartást sugall.

A rózsa a titokzatosságot, a teljességet, a szerelmet, a szívet és a hallgatást (sub rosa) szimbolizálja. Azt mondják, a rózsa a virágok királynője, a liliom pedig a virágok királya. Már a középkorban a liliom - elsősorban a fehér liliom - volt a tisztaság, az ártatlanság, a jámborság szimbóluma. A fehér liliommal a szűziességet fejezik ki, a vörös-narancsságra liliomokkal az erotikus gondolatok és a termékenység azonosíthatók.

A szegfű a kicsattanó életöröm virága, de hegyes, vékony leveleivel Krisztus kereszthalálának szögeire is utalhat. Bájvirágok mellé délceg kardvirágokat ültetnek az eladó lányok háza elé. A színes virágú verbénát a régi rómaiak szent növényként tisztelték, azt gondolták, hogy háború idején elriasztja az ellenséget. A Marssal társított verbénát, nagykövetek viselték ruháikon. A druidák varázslatokhoz használták. A német Albertus Magnus püspök és természettudós (1193-1280) a verbénát ugyancsak a szerelmi varázslatok virágának tekintette, a fénylő piros és sárga kakastaréjról pedig úgy vélte, hogy jövőbelátást biztosít az ember számára.

A harangvirágot, kehely formája miatt a termékenységgel, a germán Freya istennővel és Máriával kapcsolják össze, de olykor Krisztus születésével, valamint a szentháromsággal társítják. A pitypang, vagyis a gyermekláncfű a termékenység virága. A nárcisz Krisztus feltámadását jelképezi, de elsősorban az önmaguk szépségében tetszelgő, önimádó emberre utal. A margaréta Krisztus könnyeinek és a vértanúk szenvedéseinek, valamint Szent Katalinnak a virága. A kankalin virágzata Szent Péter kulcsait jelzi, de utalhat Máriára is, akinek fia nyitotta meg a mennyországot az emberek előtt.

A mirtusz Babilonban az ünnepek díszítésére szolgált; a zsidóknál kultikus virág, mivel öt fehér szirma csillagot formáz; az egyiptomiak Hathornak szentelték, a görögök Aphrodité virágának tartották, a rómaiak Vénusznak, a kertek istennőjének szinonimájaként használták; később a tiszta szerelem és a házasság jeleként lett kedvelt mennyasszonyi virág.

A monda szerint az első jácintok Hüakinthosz spártai királyfi - akinek életét szerelmes barátja, Apollón diszkosza véletlenül oltotta ki - véréből fakadtak, róla kapták nevüket. Egy másik változat spártai Telamon fiának, Aiasnak a véréből származtatja a virágot.

A napraforgó az önfeledt szerelem és az aranyló Nap szimbóluma, jelezhet nemesi kivagyiságot és alárendelt hűséget is. Amíg a fehér liliom érintetlenséget és mennyei magasztosságot sugároz, a nőszirom a szivárvány színeire utal. A fehér őszirózsa a halottak virága, a gyorsan hervadó szellőrózsa a halál jelképe. A tulipán a nő és a férfi közötti harmóniát reprezentálja, de a nőiesség jelképének is tartják, tulipánt ajándékozni felér egy szerelmi vallomással. Az amaránt, ephesusi Artemisz istennő virága, a halhatatlanság szimbóluma. Az amarántból készített korona hírnevet és szerencsét hoz viselőjének, istenképek és sírok díszítésére szolgál.

A kajszibarack virága Kínában a fennköltséget, a bátorságot, a jellemességet; az őszibaracké a hosszú életet, a halhatatlanságot jelenti. A cseresznyefa és a szilvafa virága a tavaszra és a szűziességre utal. Keleten a bazsarózsa, a pünkösdirózsa és a tubarózsa a tavaszt idézi, de jelképezi a bőséget és a méltóságot is. A krizantémot királyi virágként tisztelik, az ősz, a hosszú élet, az előkelőség szimbóluma. Az orchidea a gyöngédséget, kifinomultságot jeleníti meg. A lótusz a hindu felfogás szerint a női nemi szerv, a jóni megjelenítője.

Indiában a virágokat az élet és a boldogság szimbólumának tekintik, ezért fontos a szerepük minden vallási szertartásban. Úgy gondolják, hogy minden istenségnek megvan a maga kedvenc virága, és ha ezt felajánlják számára a szertartás során, jutalmat ad az imádónak. Általában a szertartáson illatos, lágyszirmú virágokat ajánlanak fel. A vörös virágokat rendszerint az istennőknek ajándékozzák. A köztiszteletben álló, megbecsült személyeket virágszirmokkal szórják meg, vagy fehér jázmin, sárga bársonyvirág, vagyis tagetesz virágkoszorúval jelzik az irántuk érzett elismerést. Valaha a királyok előtt így hódoltak, s a hősöket, tudósokat, bölcseket ily módon honorálták.

Az indiaiak körében a hagyományos köszöntés vagy búcsúzás még ma is elképzelhetetlen virágok nélkül. Ez a gyakorlat jellemző a házassági ceremóniák során is. A virágszirmok hintése egy formája a köszöntésnek, a jókívánságnak, ezért a ceremónia végén a jelenlévők virágszirmokat szórnak az ifjú párra. Dél-Indiában az asszonyok öltözékének fontos tartozékai a hajukba tűzött virágok.

Az azerieknél és az oroszoknál mindig csak páratlan, 5, 7, 9, 11, vagy 13 szálú virágcsokrot szabad ajándékba adni. A páros számokat a halállal és a gyásszal társítják. A mártírok sírját páros számú piros virággal díszítik fel, a fiatal harcosok sírjára kettő vagy négy szál virágot helyeznek. A páros számú virág együttese az oroszok szerint is a halált szimbolizálja, ilyen csokrok használata csak gyászszertartásokon elfogadott. Szerintük a művirágok ugyancsak a halálra utalnak, tilos ilyent ajándékba adni, mert inzultusnak tekintik. A virágok száma a csokorban szintén nagy fontosságú: egy szál virág, a figyelmesség jele; a három szál a tisztelet kifejezése; öt virág elismerést jelez; a hét szál virág, szeretetet, szerelmet sejtet. Kivételesen páros számú virágból álló csokor is ajándékozható, azonban a csokorban tizenkettőnél több és hattal osztható számú virágnak kell lennie. Születésnapra olyan virágcsokor dukál, amelyben a virágok száma megegyezik a megajándékozott évei számával. Az oroszoknál a szegfű, mivel a szorongás, nyugtalanság virágának tartják, a szerelemben nem hoz boldogságot. A sárga virágokat, különösen a sárga rózsákat, az elválás, a búcsúzás virágainak tekintik.

Az asztrológusok a különböző állatövi jegyben születettnek a következő virágokat ajánlják: A Kosnak: piros rózsát és díszbogáncsot; a Bikának: orgonát, ibolyát és krizantémot; az Ikreknek: jázmint, azáleát, pünkösdi rózsát vagy bazsarózsát; a Ráknak: tavirózsát, liliomot, tulipánt, nárciszt, fehér rózsát vagy violát; az Oroszlánnak: rózsát, napraforgó virágát, muskátlit és hajnalkát; a Szűznek: ibolyát, árvácskát, azáleát; a Mérlegnek: a fehér rózsát, a primulát, ibolyát, orgonát, gyöngyvirágot, orchideát, mirtuszt; a Skorpiónak: piros gyűszűvirágot; a Vízöntőnek: orchideát, alpesi rózsát, orgonát, kutyatej virágját; a Halaknak: hóvirágot, jázmint, tavirózsát, szegfűt.

/Forrás Rostas/