Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár,
akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén.
Amikor pedig ezek az emberek találkoznak,
és tekintetük egymásra talál,
minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét,
s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik,
hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.
A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet,
s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik,
pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokonlelket is.


Herceg..... találd meg a Királylányt,.... akár a Net-en keresztül....

mert valahol mindenkinek meg van a párja...


és a mesék - ha hisszük - valóra válnak!

Válasz

Tetszik ahogyan megfogalmaztad az internetes ismerkedés árnyoldalait.
Azért én örülök annak, hogy létezik ez az ember alkotta "csoda", mert nélküle nem ismerhettem volna meg olyan kedves embereket, akiket így ismertem meg.
Minden embernek meg van valahol a párja. Lehet, hogy a földrész másik oldalán, vagy csak éppen a szomszéd városban. Meglehet, ha nem lenne internet, soha nem találkoznának össze. Persze meg van a buktatója is az e fajta ismerkedésnek, de az életben sem biztos, hogy mindenki megtalálja azt az embert, akivel a boldogságot is. Él bennünk egy álomkép arról az emberről, akit magunk mellett szeretnénk tudni. Írhatunk egymásnak mindenféle szépet, és jót, " hazudhatunk" is, de úgyis fény derül előbb vagy utóbb. Csalódás? Hát az életben is érhetik az embert csalódások. Megismerünk egy embert, aki tetszik, de később kiderül, hogy mások az igényei, a vágyai, az álmai, és talán az interneten sem volt " hazudós" csak éppen másként él meg dolgokat.
Minden embernek ugyan az a nap ragyog, de mégis másként érik a nap sugarai.

Válasz

Azt hiszem mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy kialakulhat-e egy szerelem netkapcsolaton belül megismert valakivel, akit igazán nem is ismer? . Mindannak ellenére, hogy sok mindent tudsz róla, mégsem ismered igazán. Arctalanul, hangtalanul, csak a másik stílusát látod, esetleg egy küldött kép társaságában. A stílus maga az ember, mégis más, mint az élõ beszélgetés, ahol látod a másik mimikáját, szemvillanásait, félmosolyát... Eljön a telefonálás ideje is, ami azért fontos, mert a hang sok mindent elárul a másikról, fontossá válik a hangsúly, az ahogy kimondott szó. A neten --- sok idõt töltesz el a másikkal, gyakran többet, mint amennyit a valós életben töltenél, hiszen nincs felesleges körítés, bármikor leülhettek a géphez, nem baj, ha kócos vagy......Gyakran olyan titkok tudója leszel, amirõl talán nem is beszélnétek élõben, vagy csak jóval késõbb. Az arctalanság oldottabbá tesz mindenkit, feltárod a lelked, az addig féltve õrzött titkaidat, , és persze a hétköznapjaid jelentéktelen történéseit is. Egyszerre azt veszed észre, hogy hiányoznak a beszélgetések, majdnem közömbössé válik a másik külleme, kinézete, mert leginkább a lelkébe szerettél bele, lelkével együtt elfogadod a testét is. Vágysz a közelségére, arra, hogy megérinthesd valósan is, hogy megfogja a kezedet, és te megsímogasd a fejét. Életszerûvé kezd válni a valótlan. Furcsa vonzódás ez, mert az életben többnyire a testet látod meg elõször, . A lelket csak késõbb fedezed fel. A virtuális világban fordítva mûködnek a dolgok. Persze mindenkit isten óvjon a csalódástól, néha nem egyszerû szembesülni a valós képpel. Mindegy! Szeretni jó dolog, mert egy kicsit magunkat is szerethetjük a másikban..."



És ha fel kell adnod az álmaid? Mert más a valóság?



????????

Válasz

Hááááááát? Ez is meg történhet, de.....

Válasz